Huszonkilencedik fejezet

Kiemelt

Még pár mozaik a helyére kerül Ekkor ébredtek rá, milyen éhesek. Szarvaslétük ideje alatt nem vették még rá magukat a teljes növényevő életmódra, bár állítólag Tengeri már a második naptól kezdve két-három kilót legelt, így Balián és Soma voltaképp szabályosan végigéheztek négy napot. A többieknek valami halványan rémlett a Szemek Rétjén belefetyelt rántottából és némi … Huszonkilencedik fejezet olvasásának folytatása

Huszonnyolcadik fejezet

Kiemelt

Beszélgetés a tetőn  – Ábrán! – kiáltotta Mia. – Mit csinálsz itt? Te szédülsz a magasban!  – Talán régen – mosolygott tovább rejtélyesen Ábrán. – Azóta sokat fejlődött a beteg, szerencsétlen kis herceg. Örülök, hogy ilyen sokan idegyűltetek, bár a fele társaságról fogalmam sincs, kicsoda. Mondani szerettem volna egyet, s mást, mielőtt…  – Mit tervezel?! … Huszonnyolcadik fejezet olvasásának folytatása

Huszonhetedik fejezet

Kiemelt

Újból a várban Sokáig ültek Kecskeréten a sír körül. Éitra szótlanul gubbasztott távolabb tőlük. Korábban szabadon ömlött belőle a szó. Most úgy tűnt, többé nem kíván beszélni. A többiek lassan és halkan beszélgetni kezdtek.  – Legalább kiderült – merengett Edrik. – Éitra jól érezte. Valóban gyorsabban öregedett.  – Lenyűgöző egy állat volt – mondta áhítattal … Huszonhetedik fejezet olvasásának folytatása

Huszonhatodik fejezet

Kiemelt

Flóri Hóka, vagyis Flóri esete megosztotta őket. Míg az érintett szülemény egy közeli barlangban aludt, érvek csaptak össze a további sorsát illetően. Éitra egyértelműen amellett érvelt, hogy meg sem szabad kísérelni a fehér teremtmény emberré változtatását. Féléves korától vadállatként él, már ez az igaz életformája. Emberként nincsenek emlékei. A természet a lételeme. Nem szocializált, képtelen … Huszonhatodik fejezet olvasásának folytatása

Huszonötödik fejezet

Kiemelt

A fehér hajú lány  A lány lassan ébredezett. Csabának igaza volt, az arca fiatalnak tűnt, szeme szép és világos színezetű. Haja, bár megfakult valamilyen okból, dús maradt, és a víztől és sártól most összetapadt tincsekben lógott. A homlokán egy hosszan, vízszintesen futó sebből vékonyan szivárgott a vér. Első tudatos mozdulatával azt mázolta szét. Meglepve tekintett … Huszonötödik fejezet olvasásának folytatása

Huszonnegyedik fejezet

Kiemelt

A Kecskeréten Éjfélre érkeztek meg Kecskerétre. Spurit hazaküldték. Edrik időhúzásképpen még pár percig matatott, bogarászott a hernyó oldalára rögzített bőrtáskánál, de végül a hátára csapott és útnak eresztette. Spuri visszafelé nem a Szeles utat választotta, hanem a burjánzó vadnövényzeten való átfurakodást és az ezzel járó kellemes, folyamatos majszolást, rágást. Miután nagy zajjal távozott, a Kecskeréten … Huszonnegyedik fejezet olvasásának folytatása

Huszonharmadik fejezet

KiemeltSegítsetek megtalálni a húgom! A neve Hajnal csende, és két napja tűnt el az Égbeszúróra vezető Szeles úton. Felül fekete,

Nyilváros   A kis csapat szépen haladt Alsóvölgyben. Ha a tűző napon tenyerükkel leárnyékolták a tekintetüket, a távolban láthatták a Rémröppenő Elosztó gömb alakú épületét, amelyből úgy robbantak ki az apró üzeneteket, felhívásokat tartalmazó fecnik, mintha egy varázsló időnként egy sereg vörös fecskét dobott volna a magasba. A papírszeletkék csattogva és véletlenszerűen rebbentek szét a … Huszonharmadik fejezet olvasásának folytatása

Huszonkettedik fejezet – Újabb szellemes kártyaparti

Kiemelt

Dilanyó a megszokott sarokban keverte a lapokat. Bal oldalán egy idősebb férfi ült, elmosódottan, átmeneti halmazállapotban, mint a többiek. Jobb oldalán változatlanul Lusta Terka foglalt helyet, szájából egy szalmaszál lógott ki, lassan forgatta a nyelvével, mint egy kérődző teve. Kovászné undorodva nézte, majd Terka lapjaira vetett egy futó pillantást, elégedett mosolyra húzódott a szája és … Huszonkettedik fejezet – Újabb szellemes kártyaparti olvasásának folytatása

Huszonegyedik fejezet – Vissza az Égbeszúróra

Kiemelt

Guszti, Edrik és Leonárd elismeréssel adóztak a kislány felfedezésének és bár alvásból mindenkinek maradt még némi pótolnivalója, megújult energiával vetették neki magukat az út hátralévő részének. Elbúcsúztak a segítőkész szemellenőrtől, kik Szemcseppet maga elé tartva sokáig kísérte őket az úton. Most már végre határozott úti célt adhattak Spurinak, ki dagadtra hízlalt hasrésszel és mérsékelt gyorsulással … Huszonegyedik fejezet – Vissza az Égbeszúróra olvasásának folytatása

Huszadik fejezet – Szegő

Kiemelt

Teringette, a szakácsnő a vacsora maradékát vette számba a konyhában. A konyhalányok, cselédek lassan végeztek. Nadragulya, immáron segítség nélkül, mormogva, nyögve hozta be a másnapi, zöldségekkel teli kosarat. A szakácsnő mosolygott is magában. Hajdan Nadragulya kellemesebb férfi volt, nem panaszkodó, rigolyás vénember. A legszebben mosolygó almát mindig a kosár tetejére tette az akkor még kevésbé … Huszadik fejezet – Szegő olvasásának folytatása

Tizenkilencedik fejezet – A Szemek rétje

Kiemelt

Hat óra tájban indulhattak el. Spuri meglehetősen sebesen közlekedett Neumendea útjain. Amerre jártak, vonzották a pillantásokat, igaz, a legtöbb járókelő, aki szembesült a száguldó óriáshernyó látványával, csak egy elmosódó csíkra és saját meglebbenő hajára figyelhetett fel. A sötétség leszálltával kevesebb feltűnést keltettek. Maguk az utasok különbözőképpen viselték a szállítójószág diktálta tempót. Szonját felvillanyozta a kilátás, … Tizenkilencedik fejezet – A Szemek rétje olvasásának folytatása

Kiemelt

Tizennyolcadik fejezet – A Nagy Párás alatt

Szonja ziláltan meresztette a szemét. Elsőként megkönnyebbülve nyugtázta, hogy, hozzá hasonlóan, a többiek is a föld alatt végezték. Edrik még mindig görnyedt tartásban állt, kezét a hasára szorítva. Guszti, Leonárd és Lévi pedig egymásba gabalyodva hevertek, származási helytől és vérmérséklettől függően változatosan káromkodva. Lassan további, közeledő alakok is körvonalazódni látszottak a félhomályban. Szonja megállapította, hogy … Tizennyolcadik fejezet – A Nagy Párás alatt olvasásának folytatása

Tizenhetedik fejezet – A Párás Tóvidék

Kiemelt

A Párás tóvidék, mely hamarosan a szemük elé tárult, üdülőtelep volt. Messze földről, még távoli birodalmakból is érkeztek ide kikapcsolódni vágyók. A tó maga egy csirkecombra emlékeztetett alakja alapján és nevéhez híven folyamatos meleg pára és gőz uralkodott a világoszöld víztükör felett. Az idesereglett emberek naphosszat lebegtek a tó felszínén, volt, akik csónakocskákban, volt, aki … Tizenhetedik fejezet – A Párás Tóvidék olvasásának folytatása

Tizenhatodik fejezet – Úton

Kiemelt

Szonja zötyögésre ébredt. Valamifajta zárt, rázkódó helyen feküdt, takarók alatt. Arra eszmélt, hogy borzong. A hidegből és nyirkosságból arra következtetett, hogy kel fel a nap, pedig arra sem emlékezett, hogy lement volna. A tagjai soha nem tapasztalt módon elgémberedtek és zsibbadtak voltak. Merev, természetellenes szögben feküdt. Látta a kezeit, melyek vértelen, görcsös ököltartásba merevedtek. Csak … Tizenhatodik fejezet – Úton olvasásának folytatása

Tizenötödik fejezet – Rébusz látogatója

Kiemelt

Rébusz gondterhelten bámult maga elé. Újabban egyre gyakrabban találta magát ebben a töprengő testhelyzetben. A Nyitott Határok Hete itt volt a küszöbön. A küldöttségek érkezésének közeledte egyrészt izgalommal töltötte el, másrészt, személyiségétől szokatlanul, enyhe aggodalmat érzett. Kopogtatás hallatszott, de nem a bejárati ajtó felől. Rébusz felemelt fejjel fülelt. A hang megismétlődött. Ezúttal biztos lehetett benne: … Tizenötödik fejezet – Rébusz látogatója olvasásának folytatása

Tizennegyedik fejezet – Magasfalva

Kiemelt

Megköszönték a bölcs sün tanácsait és baktatni kezdtek az általa megjelölt irányba, a Párás Tóvidék felé, a szarvasok nyomában. Eleinte mindenki a gondolataival volt elfoglalva. Szonja úgy döntött, rokonszenvesnek ítéli a sünt. Mennyi értesülés birtokában lehet! Milyen nehéz lehet megállni, hogy ne ossza meg őket minduntalan! Nem lehet könnyű a sok visszaszajkózott, elsusogott meséből, cselszövésből, … Tizennegyedik fejezet – Magasfalva olvasásának folytatása

Tizenharmadik fejezet – Suttogó rét

Kiemelt

Szonja csatlakozott a fiúkhoz. Titokban örült, hogy Lévi csatlakozott hozzájuk. Vidámabb társaságnak ígérkezett, mint a többnyire mogorva Guszti, a folyton kiújuló nyavalyáival. A helyi fiú most is épp kedvcsináló ismertetőt tartott a környékről.  – A Suttogó-rét nagyon szép hely, úgy fúj át a szél a fűszálakon, hogy folyamatos susogást lehet hallani, innen a neve – … Tizenharmadik fejezet – Suttogó rét olvasásának folytatása

Tizenkettedik fejezet – Guszti beszámol

Kiemelt

Szonját kora reggeli fényözön ébresztette. Úgy érezte magát közvetlenül az ablak előtt, mintha szunnyadó parázsban feküdne. Guszti megérkezhetett valamikor az éjjel közepén, mert reggelre ott aludt ő is közöttük a padlón, árnyékban, hanyatt, tökéletes csendben és mozdulatlanságban, mint egy szép, délceg, fekvő szobor. Lévinek hányattatott éjszakája lehetett, ki tudja, melyik létébe álmodta magát vissza, gyűrötten, … Tizenkettedik fejezet – Guszti beszámol olvasásának folytatása

Tizenegyedik fejezet – Éjszaka Szélfészekben

Kiemelt

Úgy tűnt, egyúttal mindhárman egyetértenek. Szonja, Guszti, Lévi egyaránt meg voltak róla győződve, hogy Balián királyfi és kísérete találkozott a Suttogóval a vártól való elindulásuk első éjszakáján és minden jel szerint szarvassá változtak. Mivel már esteledett, Bátor Lévi felajánlotta, hogy a vándorok töltsék az éjszakát náluk. Igaz, hogy komoly helyszűkével kell számolni, de Bátor Merma … Tizenegyedik fejezet – Éjszaka Szélfészekben olvasásának folytatása

Tizedik fejezet – Mia és Ábrán

Kiemelt

Mia felkereste a bátyját a szobájában. Ábrán mindig is a Szürke Toronyban lakott, mely a legtömzsibb, legalacsonyabb volt mind közül. Rébusz Fekete Tornyához hasonlóan ezt is megkímélte a tíz évvel korábbi tűzvész. Három ablaka a belső udvarra nyílt, egy pedig a Sose-tenger ragyogó mosolyú végtelenségébe bámult súlyos kék függönyeivel, mint egy álmosan hunyorgó szem. A … Tizedik fejezet – Mia és Ábrán olvasásának folytatása

Kilencedik fejezet – A Bolondóra

Kiemelt

 Szonja a pince padlóján üldögélt, kényelmes, puha pokrócokon és hallgatta a mindenünnen felé süvítő megjegyzéseket. Úgy tűnt, valóban ő az egyetlen, aki nem ismerte a birodalomban sajátságos, Bolondóra néven hírhedt jelenséget. Most aztán alaposan felvilágosították:  – Nem tudta?  – Nem tudta!  – Kizárt.  – Az Égbeszúróról jött, a csúcsról.  – És?  – Hogyhogy és?! Az … Kilencedik fejezet – A Bolondóra olvasásának folytatása

Nyolcadik fejezet – Egy szerencsés véletlen

Kiemelt

Szonja kezdett unatkozni a parton. Vakargatta Balpracli fülét, kiszedett két kullancsot a bundájából, megmosakodott a patakban, teleitta magát csiganyálkás vízzel, szedett fűszálakat és versenyt úsztatta őket a vízben, de Guszti és a béka még mindig beszélgetésben voltak. Többnyire a béka beszélt, egy nagyobb mohos kövön helyet foglalva, Guszti csak néha kérdezett bele hitetlenkedve a történetbe. … Nyolcadik fejezet – Egy szerencsés véletlen olvasásának folytatása

Hetedik fejezet – Rébusz mester

Kiemelt

Rébusz befeketedett tornyának legfelső szobájában ült. Falait számtalan idézet és bölcselet fedte. Körülötte könyvek szétcsúszott halmai hevertek a padlón. A reggeli morzsái még ott száradtak a tálcán. Rébusz egy magas széken ült és a távolba tekintett a nyitott ablakon keresztül. Magas volt, szikár és kemény húsú. Egykoron talán jóképű vonásai mára zordak és kemények lettek, … Hetedik fejezet – Rébusz mester olvasásának folytatása

Hatodik fejezet – Indigeniumok

Kiemelt

Másnap, mire felébredtek, a pásztorok már tovább álltak. A hamu csúcsos halmából vékonyan tekerőzött az ég felé a füstkígyó; a levegő csípős volt; a fű kellemetlenül hűvös és nedves. A felszálló ködben alig látszott az Égbeszúró csúcsa. Szonja érezte, hogy jéghideg az orra. Ez volt ugyanis az a testrésze, amely kiállt a Balpracli féle meleg, … Hatodik fejezet – Indigeniumok olvasásának folytatása

Ötödik fejezet – A Szeles út

Kiemelt

Az Égbeszúróról egyetlen járt, keskeny út vezetett le a völgybe. Nevét nem véletlenül kapta. A szél olyan elszántan fújt felfelé, mintha felesküdött volna a hegyet elhagyni készülők feltartartóztatására. Miután az útitársak elhaladtak Kecskerét talpalatnyi zöldje mellett és már a vár tövében elterülő, zsírosföldi paradicsomtőkék sem látszottak, Szonja bátorsága kissé alábbhagyott. Lépései bizonytalanabbak lettek, mint azoké, … Ötödik fejezet – A Szeles út olvasásának folytatása

Negyedik fejezet – Guszti

Kiemelt

Guszti Szonja felhasználta a hirtelen támadt zűrzavart és a paravánok mentén visszasurrant az átjáróhoz. Rohant a szuroksötét folyosón, nehogy ideje maradjon félni és már kinn is találta magát a homályos sarokban, melyet nagy megkönnyebbülésére üresen talált. Irány a majomketrec, felkapni a szánalmas kis motyót és indulás! Rettegett, hogy valaki nyakon csípi, kérdőre vonja, vagy csak … Negyedik fejezet – Guszti olvasásának folytatása

Harmadik fejezet – A trónteremben

Kiemelt

Szonja tudta, hogy a palotaszemélyzet, annak érdekében, hogy észrevétlen maradjon, gyakran közlekedik a falak mögötti, rejtett kis folyosókon, csak azt nem sejtette, hogy az embert akarata ellenére is benyelheti egy. Üldögélt egy pillanatig, aztán úgy döntött, a baljós kártyaparti helyett megnézi, hova vezet a szemközt lévő ajtó. Meglökte egy kicsit, az hangtalanul kinyílt és Szonja … Harmadik fejezet – A trónteremben olvasásának folytatása

Második fejezet – Menni vagy nem menni?

Kiemelt

Szonja meg volt róla győződve, hogy korábban sosem látta Álmát a kertben. Ugyanakkor teljességgel bizonyos mégsem lehetett benne, hisz a festőnő jelen pillanatban is úgy beleolvadt a fa sötét odvába, mint mintha maga a barna kéreg része lenne. Pedig a várat U alakban övező parkban akadt volna bőségesen megfesteni való szépség. Sétányok és lugasok adtak … Második fejezet – Menni vagy nem menni? olvasásának folytatása

Prológ

Kiemelt

Neumendea Neumendea szokatlan nevét több száz évvel korábbi időkből kapta. Neumen a Tisztaajkúak népéből származott, Dea a Kereskedőktől. A fiút és lányt tiltották egymástól. Ezért vagy épp a tiltás ellenére egy éjszaka fellopóztak az Égbeszúróra, melynek csúcsa akkoriban olyan sziklás és hegyes volt, mint egy éles karókkal teletűzdelt óriás tűpárna. Legfeljebb kapaszkodva lehetett megülni csúszós, … Prológ olvasásának folytatása